Itten most nem lesz humor az írásban, elvégre a meccsen se sokat mosolyogtunk túl sokat. Amúgy már a küzdelem elején érződött a feszültség, a FiestA azért tepert, hogy biztossá tegye első helyét a rájátszásra, a túloldalon a Fenegyerekek meg profi szemlélettel és már szokás szerint komolyan vették a derbit. Talán kicsit túlságosan is, hiszen nagyon hamar jött a reklamáció a játékvezetők felé, mindkét oldalról. A korábban beígért technikai hibák ugyan elmaradtak, de azért volt hangulat a pályán, méghozzá a paprikás fajtából.

Visszatérve a „játékra” az első félidőben annyira jól (ha nem is mindig szabályosan) védekeztek a csapatok, hogy az elsősök is fejből tudták volna követni az eredményt. Közben gyűltek a faultok, de jellemző, hogy amikor a másikról volt szó, akkor mindkét csapat szerint a kelleténél kicsit lassabban. Persze ezúttal is voltak erősen véleményes „ítéletek”, ill. olyan helyzetek, amikor néma maradt a síp, de válogatás nélkül mindkét oldalra, ebbe tán fölösleges lenne belekötni.

A néha már-már kaotikus csatajelenetekből (mert ez inkább harc volt), eleinte a Fenegyerekek jöttek ki jobban, de lassan kivéreztek, a második félidőben a fiesztások előbb lefaragták a hátrányukat, majd MESTER – ki más? – vezérletével: labdaszerzéseivel, ill. remek büntetőzésével a végére fordított a címvédő. A Fenegyerekek kissé nehezen viselték a feszültséget a végjátékban, különben megnyerhették volna a meccset. De így sem sokon múlott, csak rengeteg büntetőt hibáztak, szemben a Mester-i recepttel.

***

Fenegyerekek-Café FiestA: 38-43 (21-17)